Kezdettől – napjainkig.
Egy 1959. őszi kiszálláson Derzsy Domokossal, Szécsényi Istvánnal és a békéscsabai Barnevál állatorvosával Tóth-Baranyi Istvánnal beszélgettünk és közben felmerült a gyakorló állatorvosok valamilyen rendszeres szakmai továbbképzésének a gondolata. A MEDOSZ Szakemberek Szakosztályának tagjaként megbeszéltem ezt Soós Gábor miniszterhelyettessel, aki határozottan támogatta a gondolatot, s tanácskozási helyül felajánlotta a MEDOSZ (Jókai-úti) székházát. Ezután a Magyar. Áo. Lapja 1959. évi októberi számában egy rövid felhívásban kértük érdeklődő Kollégáink jelentkezését a december 16.-ra kitűzött alakuló ülésre. Ezen meglepetésünkre, mintegy 150 kolléga jelent meg. Az ülésen megalapítottuk a Baromfi-egészségügyi Szakosztályt, s megválasztottuk az ideiglenes vezetőséget, melynek elnöke lettem (és maradtam 44 éven át). Titkárunk Derzsy Domokos lett és maradt haláláig (1975). Nagyon jelentős érdemeinek emlékét az évente tartott 2 napos rendezvényünk elnevezésével, a Derzsy Napokkal is ápoljuk. Megalapításunk első négy év minden hónapjában tartottunk szakülést, mindig nagy érdeklődés mellett. Taglétszámunk 200 fölé emelkedett.
Az akkori viszonyokat kevésbé ismerőkben felmerülhet, mi volt ennek a nagy érdeklődésnek az oka? A párt és állami vezetők (mint akkor mondták) „irányt vettek” a nagyüzemi baromfitenyésztés gyors kialakítására. Ez kifejezetten politikai elhatározás volt és a meghirdetett politikai kampány eredményeként gazdasági, technikai és szakmai feltétel nélkül tömegesen jöttek létre az un. nagyüzemi baromfitenyészetek, természetesen óriási veszteségekkel. Ennek mérséklését gazdaságok az állatorvosoktól várták, hiszen rajtuk kívül alig volt még a problémák leküzdéshez alkalmas szakember. Viszont a korábban végzett állatorvosok nem kaphattak az ilyen feladatok megoldásához szükséges képzést és természetesen gyakorlati tapasztalatuk sem volt. Ezért a gyakorlatban dolgozó kollégáinknak egyértelmű érdeke volt, hogy mielőbb szerezzék meg a „nagyüzemi” baromfitenyésztés óriási kártételei csökkentéséhez szükséges ismereteket. Üléseinken a vezetőség tagjaként csaknem mindig részt vettek az FM (MÉM) szakmailag illetékes állattenyésztési előadói is. Így szaküléseink a baromfi-egészségügy legfontosabb hazai fórumai lettek és maradtak. A baromfi-egészségügy iránt érdeklődő állatorvosok és állattenyésztők egyre szélesebb körének igénye lett a magasabb szintű és rendszerezett ismeretek megszerzése. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy Baromfiegészségtan címen összefoglaljuk a baromfi élettanára, tartási és takarmányozási igényére, a különféle betegségekre és főleg megelőzésükre vonatkozó ismereteket. A könyv első kiadása 1963-ban jelent meg, s azt újabb két kiadás követte. Összesen 11 400 példányát nagyon széles körben használták.
A Magyar Agrártudományi Egyesületben 1963-tól Baromfi-egészségügyi Társaságaként, 1990. óta pedig a MOÁE Baromfi-egészségügyi Társasága néven folyamatosan működünk. Közgyűlésünk 2003-ban elnöknek Benyeda Jánost, titkárnak Kőrösi Lászlót választotta meg. Engem megtiszteltek a Társaság örökös tiszteletbeli elnöke címmel. Fő feladatom az évenkénti Derzsy Napok szakmai programjának összeállítása.
Az üzemekben a mindig jelentkező problémák leküzdése, s az egyre nagyobb hozamok biológiai feltételeinek javításában való részvétel egyre elmélyültebb szakismeretet követelt. Szakosztályunk ezt hamar felismerte, s kértük Főiskolánktól a szakállatorvos képzés megindítását. Ennek előkészítéseként már 1961. jan.-ban (!) háromhetes bentlakásos tanfolyamot tartottunk a Főiskolán. Ennek záróaktusán Sályi Gyula igazgató reményét fejezte ki a szakállatorvos képzés mielőbbi megindulására. Bízott ebben Kádár Tibor FM főosztályvezető is, aki a 4. évi záróülésünkön 1963. június 21-én 12 legaktívabb tagunknak miniszteri kitüntetést vagy a MAE aranykoszorús jelvényét adta át. Sajnos a szakállatorvos képzés adminisztratív okok miatt közismerten jóval később indulhatott meg, mint reméltük. Ezért közben tartottunk bentlakásos továbbképzést 1967-ben és 1968-ban is. Mikor belátható közelségbe került e képzési forma megindulása, 1969-ben több ülésen is megvitattuk a képzés részletes tematikáját, amit Egyetemünk vezetői elfogadtak. Végül 1970-ben megindulhatott a baromfi- és egyidejűleg a sertés-egészségügyi szakállatorvos képzés. 1972. november 10.-én. 50 baromfi-eüi szakállatorvos vehette át diplomáját. Ezt követően még két további kurzus tematikáját készítettük el, s 1983-ban 63, valamint 2008-ban további 37 tagunk lett baromfi-egészségügyi szakállatorvos. Tudtommal az egyes országok állatorvosi létszámához viszonyítva nincs 150 baromfi-egészségügyi szakállatorvos, mint nálunk (a legtöbb országban nem is képeznek ilyen szakembereket).
A legújabb nemzetközi ismeretek terjesztését a fentieken kívül azzal is segítettük, hogy szaküléseinken 1963-tól 30 elismert, köztük a nemzetközi élvonalba tartozó külföldi szakember, tudós tartott előadást. A gyakorlati tapasztalatok megvitatása, terjesztése Társaságunk folyamatos tevékenységének számított. Ezért gyakran szerveztünk üzemekbe kihelyezett szaküléseket, hol a helyiek tapasztalatait ismertük és vitattuk meg. Vidéki szaküléseink korábban egynapos rendezvények voltak, de Kisary János kollégánk javaslatára 1993-tól évenként már 2 napos rendezvényt tartunk mindig más vidéki városban, Derzsy Napok néven.
Ebben Társaságunk és a (mai nevén) Ceva-Phylaxia Oltóanyagtermelő Zrt. vezetői állapodtak meg. Közös kuratóriumot hoztunk létre a rendezvény tematikájának, előadóinak jóváhagyására és az évenkénti egy Derzsy Díj odaítélésére, amit eddig 19 tagunk kapott meg .
Alakulása óta Társaságunk tagja a Baromfi-egészségügyi Világszervezetnek (WVPA) is, s 1997-ben mi szervezhettük meg a XI. WVPA kongresszust. Mivel ez volt az első „keleti blokkban” szervezett kongresszus, hatalmas energiát fektettünk az előkészítésébe. Ennek meg is lett az eredménye, mert a résztvevők száma kétszerese volt az eddigi legnagyobb létszámú kongresszusénak. A Kongresszusi Központban tartott rendezvényen ugyanis több, mit 1100 szakember vett részt a világ 70 országából. A WVPA elnöksége nagy megelégedettségét azzal is kifejezte, hogy örökös élő tiszteletbeni elnökké választott.
Az előbbi szakmai lehetőségek és a rendszeres szakosztályi élet hatására szakembereink jelentős számban foglalkoztak a baromfi-egészségügyet érintő kutatással, szakmai anyagok gyűjtésével és igyekeztek ismereteiket a magyar szaksajtóban is terjeszteni. Csupán a Magyar Állatorvosok Lapjá-ban Szakosztályunk megindulásától 2008-ig 736 szakcikk jelent meg. Tudtommal nincs még egy ország, ahol az állatorvosok ilyen arányban, ilyen intenzíven vettek volna és vesznek ma is részt a baromfitenyésztésben, mint nálunk.
Mészáros János